„Csak lenni: még nem élet.” /Tennyson/

Szabó Lőrinc: Tücsökzene

A neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, -jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely körém gyujtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát
s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem te vagy, amit beszivok,
már majdnem te: minden lélegzetem
veled itat és zsongta édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka, te, vagy nála édesebb.

~~~

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nemis valami,
valami még kevesebb, az , ami
valami tüstént kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szivemen.

~~~

"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!"
/Müller Péter/

~~~

"A nők fejlettebb érzelmi világgal rendelkeznek, mivel mi, pasik beszoptuk azt, hogy nekünk nem férfias kimondani, megmutatni az érzéseinket. Jól ki is baszunk magunkkal. De ez egy későbbi sztori."
/Csernus Imre/

~~~

"...fürdött az örömben, amiben akkor lehet részünk, ha egymásra mosolyoghatunk valakivel, akit szeretünk. Lehet, hogy lényegtelennek tűnik, de nem, semmiképpen nem az. Ez a legfontosabb."
/Battle Royale/

“Kétféle beszélgetés van.

Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

~~~

"Ha kell, járj egyedül -
győzelmed csak még édesebb lesz.
Ha kell, járj lassan -
nem fontos, mikorra
jutsz el a célig.
Ha kell, kezdd újra
megint és ismét -
a siker minden alkalommal közelebb kerül.
Ha kell, fogadd el,
bármit kell is -
lehet, hogy nem lesz könnyű megtenned,
de megkönnyíti a dolgod.
Ha kell, hagyd abba a futást -
így rád találhat a boldogság.
Ha kell, valld be, hogy
segítségre szorulsz -
így segíthetsz magadon.
Ha kell, küzdd le a félelmet -
félelem nélkül
minden lehetségessé válik.
Ha kell, változtass -
megváltoztathatja az életedet.
Ha kell, add meg magad -
harc nélkül, s megleled a békét.
Ha kell, köss kompromisszumot -
de tartsd magad elveidhez.
Ha kell, folytasd azt,
mi lehetetlennek tűnik -
csak akkor lehetetlen, ha kiszállsz.
Ha kell, állj meg -
s elkezdődhet egy új élet.
Ha kell, próbálj valami egyebet -
s bölcsebbé válsz.
Ha kell, várj -
csodás dolgok történnek majd mindennap.
Ha kell, élj bizonytalanságban -
az a bizonyosság, ha bízol magadban.
Ha kell, bízzál -
és bizakodásod erőt ad neked.
Ha kell, lépj tovább -
álmaid türelmesen
várnak rád."

/Nancye Sims/

~~~

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
/Paulo Coelho/

~~~

"Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni."
/Jean Vanier/

"A kis légy, aki hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka."/Robert Merle/

"Olyanokká kell lennünk, mint a hold. (...) Az emberek akkor is panaszkodnak, ha túl erősen süt a nap és elviselhetetlenül meleg van, meg akkor is, ha túl sokat esik vagy túl hideg van. De (...) senki nem zsörtölődik, ha süt a hold. Mindenki boldogan, a maga módján üdvözli a holdat. A gyerekek saját árnyékukat figyelik és a fényében játszanak, míg a felnőttek összegyűlnek a téren, hogy történeteket meséljenek, és egész éjszakán át táncoljanak. Csupa jó dolog történik, ha süt a hold. Ez már elég ok arra, hogy olyanok akarjunk lenni, mint a hold."

/Ishmael Beah/

~~~

"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?"
/Müller Péter/

~~~

"A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."
/Amiel, Henri-Frédéric/

~~~

"Az emberek szeretettel ölik egymást, mint valamilyen láthatatlan sugárral. Még több szeretetet akarnak, minden gyöngédség az övék legyen, csak az övék. A teljes érzést akarják, el akarják szívni környezetüktől az életerőket, a nagy növények szomjas mohóságával, melyek kíméletlenül elszívnak a környék zsombékjaiból és televényéből minden erőt, nedvességet, illatot, sugarat. Nagy önzés a szeretet. Nem tudom, hogy élnek-e sokan, akik halálos sérülés nélkül tudják elviselni a szeretet rémuralmát?"
/Márai Sándor/

"Hogy bánik ezzel a szóval! - töprengett Ravic. - Minden meggondolás nélkül használja, mint egy üres tányért. Amivel éppen megtölti, azt nevezi szerelemnek. Pedig mi mindennel meg lehet tölteni! Volt abban már félelem a magánytól, egy másik izgató én, megnövekedett önbizalom, a fantázia csillogó tükörképei! De ki tudná, melyik az igazi?"

/Erich Maria Remarque/

~~~

"- Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?
- Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam."
/A távolság íze c. film/

~~~

"Gondold csak el, milyen is lenne egy emberélet és a világ a baleset esélye nélkül? Milyen pökhendin magabiztos lenne, milyen szemérmetlenül gőgös és fennhéjázó! Nem, a baleset lehetősége ott lappang minden pillanatodban, a tárgyak, a helyzetek, az emberek, a vegyi anyagok, a statikus és fizikai képletek: mindez ellened is van. Tehát vigyázz. Ne aggályosan vigyázz, hanem emberi rangodhoz illően, komolyan és tárgyilagosan, nagyon figyelmesen. S mindig tudjad, hogy nem a világ ármánya tört önkényesen ellened, mikor a baleset bekövetkezik, hanem te voltál gyönge, lusta és kicsinyes. Nincs "villamosbaleset". Csak te vagy, s a villamos és a világrend."
/Márai Sándor/

~~~

"Vajon hová tűnik az idő, ha már elhasználtuk, és nincs rá szükség? Talán olyan lehet ez is, mint a hang, mely a hosszú folyosó falairól újra meg újra visszaverődve egyre gyengül, míg végül teljesen elenyészik? Mert akkor létezhet talán visszhangja valahol annak az időnek is, amikor még mindannyian együtt voltunk?"
/Tad Williams/

~~~

"A sötétítőfüggöny résein keresztül besüt a szobába a hold, és halványan megfesti az arcát. Nem tehetek mást, muszáj ránéznem. Furcsa érzés szalad át rajtam, és hirtelen nagyon boldognak érzem magam... A szívem zakatolni kezd, és elfog a szédülés, pedig vízszintesen fekszem."
/Patricia Schröder/

" Nem tudom régen voltam-e ember, aki álmában lepke volt, vagy most vagyok-e lepke, aki azt álmodja, hogy ember. "

Ákos: A lepkegyűjtő

"Gombostűre szúrva szépen
Ezernyi színes pillanat
Az idő ha megdermed a képen
Az öröm talán itt marad

Mennyi kérdés
Mennyi féltés
Sok értelmetlen áldozat
A lepkegyűjtő
Emlék után kapkod
És felgyűlik a holt anyag

De bárhogy fáj
Elmúltál
Te gyáva perc, te bűntelen, te tiszta
Nem idézhet vissza
Semmi már

Bárhogy fáj
Elmúltál
Te drága perc, te bűntelen, te tiszta
Nem idézhet vissza
Semmi már

Gombostűre szúrva szépen
Ezernyi színes pillanat
Az idő ha megdermed a képen

Az öröm talán itt marad"



DSUANG DSZI ÁLMA

"Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,
s a lepke vigan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom - folytatta eltűnődve -,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Ő mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én."


"Csak éppen: férfi. Egyformák vagytok ti mindannyian, nagy, szőrös lepkék, repestek a láng után, az meg üveg mögött ég. És az üveg olyan vékony, olyan átlátszó, hogy holtra töritek magatokat rajta. S ha sikerül bevergődnötök az üveg mögé, egyenesen a lángba repültök, s halálra égve zuhantok belé. Pedig kint a hűvös éjszakában vár az eleség, a szeretet s a megszületni vágyó kicsi lepkék. De hát látjátok ezt? Kell ez nektek? Dehogyis! Vissza a lángba, holtra törni magatokat, vagy halálra égni!"
/Colleen McCullough/


A kis virág és a tarka lepke
(részlet)

"...Szivárvány-tarka szín lepke arra repült,
A virág szírmára óvatosan ráült.
Cirógatta, s mondott szép meséket,
Senki nem választhatta el őket!

Forró, és szép hosszú volt a nyár,
Boldogan élt a lepke-virág pár!
Ringatta őket az őszi szél,
Tudták, lassan eljő a tél.

Hideg lett, a virágot fagy marta,
De ő a pillét védte, betakarta.
Szirmai egyenként kihullottak,
A fagyott lepke a földre pottyant.

A hótakaró alatt eggyé válltak
Piros szírmok, tarka lepkeszárnyak!
...és mikor eljött a következő nyár:
azon a helyen virág nyílt: tarka-szivárvány!"

"A világ csendéletszerű: kicsi és minden részletével zsúfoltan összetartozik." /Márai Sándor/

"Az emberek kényelmesek, s nehéz lesz nekik megmagyarázni. Néhány kész fogalmuk van, barátság, szerelem, házasság, kaland, viszony; s azt hiszik, e kész fogalmakban elfér az élet. Hát nem fér el."
/Márai Sándor/

~~~

"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."
/Müller Péter/

~~~

"Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember."
/Erich Maria Remarque/

~~~

"Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot."
/Müller Péter/

~~~

"Magánéletében és munkahelyén továbbra se történt semmi jó.Mindent utált a felkeléstől a lefekvésig, beleértve a köztes monotóniát. Az élet telt-múlt, a klassz dolgoknak már rég vele kellett volna megtörténniük, a szerencse mégis tüntetően keresztülnézett rajta."
/Vavyen Fable- Kedves, mint egy kéjgyilkos/

"Van, aki azt mondja: szeret,

De szíve már messze jár.
Van, akinek szívében nincs felelet
És egész lénye csak rád vár!
Van, aki nem mondja: szeret

Mégis ott van veled!"


"Fájdalmamban önmagamba marok,
Fájdalmamban másoknak ártok,
Közben majd belehalok,
De mit tehetnék: ártok és harapok!
Marok, de hiába, nem szabadulok.
Nyakamon szorul a hurok, nem szabadulok.

Haragom hagyjam szabadon?
Szemem nyugtassam „más tájakon”?

Nem tudom!
De szívemben csitul haragom.
Szív csendül szavamon,
Távol már haragom."


"Mily kínokat képes az ember teremteni,
Mily kínokat tud
Kusza gondolatai miatt kiállni.
Mennyi mindenből képes magát kirekeszteni,
Mennyi téves gondolattal,
Elmélettel nem tud leállni.

A gondolat lehet mégis jó,
A gondolatnak mégis van értelme,
Elgondolkodtató…"


"ÁLMAIDRÓL lemondani?
Lehetetlen vállalkozás!!!
Eltemetheted!
Miért ne tehetnéd?
De kérdem én, örömmel temeted el ÉLŐ, örömmel teli álmaidat?
Eltemetheted, mindent megtehetsz, hogy elfelejtsd, de jusson eszedbe, emlékezz!
Éjszakánként, gyenge pillanataidban visszatér, és újra ÉLETET követel magának!

Amikor pillanatnyilag nem tudsz mit kezdeni álmaiddal, tedd félre azokat, engedd el őket, vegyél fel helyettük másikat! Ezzel teremts lehetőséget arra, hogy később, egy későbbi időben teljesüljön!
Nem féletlenül ébredt benne az az álom!
Értelme van a megvalósulásnak, de engedd saját útját járni!"

Az Élet Ajándéka c. könyvből...