„Csak lenni: még nem élet.” /Tennyson/

Szabó Lőrinc: Tücsökzene

A neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, -jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely körém gyujtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát
s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem te vagy, amit beszivok,
már majdnem te: minden lélegzetem
veled itat és zsongta édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka, te, vagy nála édesebb.

~~~

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Valami örök

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nemis valami,
valami még kevesebb, az , ami
valami tüstént kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szivemen.

~~~

"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!"
/Müller Péter/

~~~

"A nők fejlettebb érzelmi világgal rendelkeznek, mivel mi, pasik beszoptuk azt, hogy nekünk nem férfias kimondani, megmutatni az érzéseinket. Jól ki is baszunk magunkkal. De ez egy későbbi sztori."
/Csernus Imre/

~~~

"...fürdött az örömben, amiben akkor lehet részünk, ha egymásra mosolyoghatunk valakivel, akit szeretünk. Lehet, hogy lényegtelennek tűnik, de nem, semmiképpen nem az. Ez a legfontosabb."
/Battle Royale/