2008. november 16., vasárnap


“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

~~~

"Ha kell, járj egyedül -
győzelmed csak még édesebb lesz.
Ha kell, járj lassan -
nem fontos, mikorra
jutsz el a célig.
Ha kell, kezdd újra
megint és ismét -
a siker minden alkalommal közelebb kerül.
Ha kell, fogadd el,
bármit kell is -
lehet, hogy nem lesz könnyű megtenned,
de megkönnyíti a dolgod.
Ha kell, hagyd abba a futást -
így rád találhat a boldogság.
Ha kell, valld be, hogy
segítségre szorulsz -
így segíthetsz magadon.
Ha kell, küzdd le a félelmet -
félelem nélkül
minden lehetségessé válik.
Ha kell, változtass -
megváltoztathatja az életedet.
Ha kell, add meg magad -
harc nélkül, s megleled a békét.
Ha kell, köss kompromisszumot -
de tartsd magad elveidhez.
Ha kell, folytasd azt,
mi lehetetlennek tűnik -
csak akkor lehetetlen, ha kiszállsz.
Ha kell, állj meg -
s elkezdődhet egy új élet.
Ha kell, próbálj valami egyebet -
s bölcsebbé válsz.
Ha kell, várj -
csodás dolgok történnek majd mindennap.
Ha kell, élj bizonytalanságban -
az a bizonyosság, ha bízol magadban.
Ha kell, bízzál -
és bizakodásod erőt ad neked.
Ha kell, lépj tovább -
álmaid türelmesen
várnak rád."

/Nancye Sims/

~~~

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
/Paulo Coelho/

~~~

"Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik szenvednek, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat. Az ember így megtanul eledellé válni."
/Jean Vanier/

Nincsenek megjegyzések: