"A szerelmet nem lehet erőltetni, kikövetelni, sőt ez veszélyes, mert az ilyen fegyver könnyen sül el visszafelé. A szerelmet a másikból elő kell csalogatni. A növényeket a földből a nap melege kelti életre, a párod szerelmét a te vonzerőd. Próbálj olyan lenni, akit lehet szeretni!"
/Csőgl János/
~ ~ ~
"Sokáig azt gondoltam, a kutyák utálják a pórázt, mint ahogy az emberek is, amikor függenek valakitől. Lurkó tanította meg, hogy a póráz hasznos dolog. Kapocs, aminek az egyik végén mi lógunk, a másikon pedig olyasvalaki, aki fontos nekünk. Ez biztonságot ad, s ha hiányzik, akkor megbetegszik a lelkünk."
/Popper Péter/
~ ~ ~
"Éhessé és szomjassá tett bennünket az Isten a szeretetre, azért vett el körülöttünk minden szeretetforrást, hogy szomjas kínunkban végre önmagunkban próbáljunk meg kutatni utána."
/Mezey Mária/
~ ~ ~
Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál. | |
/Cacelia Ahern/
~ ~ ~
"A szeretetet kimutatni mindig olyan őszinte dolog. A szavak ezzel szemben gyakran elcsépeltek, és csak azért mondja ki őket az ember, mert tudja, ezt várják tőle. Szeretlek. Millióan koptatják el ezt a szót. Hát hogy is fejezhetné ki, amit (Sean) iránt érzek? Azt akartam, inkább ízlelje meg, milyen érzés vele lenni: a kényelem, a könnyedség és a csodálat sajátos keverékét, amiből az első pillanattól fogva csak egyre többet és többet kíván az ember."
/Jodi Lynn Picoult/
~ ~ ~
Virággá válni:
"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot.
És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége.
Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni.
Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.
De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal.
És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély.
De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?"
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is.
Nagyon viszontagságos.
Sok bátorság kell hozzá."
/Osho/