"Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen, mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él, mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üreg ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva."

/Kosztolányi Dezső - Édes Anna

~~~

„A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy.
Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg!
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is.
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.
A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”

/Müller Péter: Szeretet könyv/

~~~

"Show me how you do that trick
The one that makes me scream he said
The one that makes me laugh he said
And threw his arms around my neck
Show me how you do it
And I promise you I promise that
I'll run away with you
I'll run away with you

Spinning on that dizzy edge
I kissed his face and kissed his head
And dreamed of all the different ways I had
To make him glow
Why are you so far away? he said
Why won't you ever know that I'm in love with you
That I'm in love with you

You, soft and only
You,lost and lonely
You, strange as angels
Dancing in the deepest oceans
Twisting in the water
You're just like a dream
You're just like a dream
/Katie Melua: Just like heaven/

„A mosoly egy olyan görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent!”

Ezt a képet nem tudtam kihagyni :D :D

"...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét"

"A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni, de hidegre sem."

"A tánc egy vízszintes vágy függőleges kifejezése."

"Az ember néha belebotlik az igazságba. Aztán feláll, leporolja magát és tovább ballag..." (Tüle)

"Az ember átlagos alvásigénye: csakmég 5 perc."

"Ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz!" (dasran: ez miyen egy nagy igazság...)

"Kedves nyugdíjjas! Mi firkálunk, Ti világháborút csináltatok. Akkor most ki szégyelje magát?!" /falfirka/

"Miért nincs a csapon langyosvíz engedő gomb?"

"Mikor a gyereket kiengedtem az erkélyre féltem hogy megeszik a varjak, mert nagyobbak voltak és nézték." /Kőhalmi Zoltán/

"A végkövetkeztetés a gondolkodás azon állomása, ahol az ember már belefáradt a gondolkozásba."

"Van a tér-idő kontinuumnak egy olyan pontja, amely magába szippantja a kulcscsomókat és a fél pár zoknikat."

Idézetek zenékből

"This is the closest thing to crazy I have ever been
Feeling twenty-two, acting seventeen,
This is the nearest thing to crazy I have ever known,
I was never crazy on my own...
And now I know that there's a link between the two,
Being close to craziness and being close to you."
/Katie Melua - The closest thing to craziness/

~~~

"....If I was in jail I know you'd spring me
If I was a telephone you'd ring me all day long
If was in pain I know you'd sing me soothing songs.....

...If I was hungry you would feed me
If I was in darkness you would lead me to the light
If I was a book I know you'd read me every night..."
/Katie Melua - If you were a saliboat/

~~~

"Várj, a kezed ne húzd el!
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz!
Ha sírsz, a szemed ne takard el!
Miért titkolnánk,
Hogy egy kicsit nehéz?"
/Zorán - A szerelemnek múlnia kell/

~~~

"Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.
Szívemben hordom rejtve csendesen, bánatom, bánatom.
Ó meddig bűntet még az életem, nem tudom, nem tudom."
/Szécsi Pál - Bús szívből énekelni/

~~~

"Most sokáig nem látlak, tudod,
pedig nem vehetem le rólad a szeme,
lepedőm markolja sóhajod,
csak Te mondod így ki a nevem..."
/Ákos - Dúdolni halkan/

~~~

"Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred,
még ha össze is gyűrte az ágy.
Ne siess még, ne siess úgy,
mondok valamit, a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát."
/Charlie - Az légy aki vagy/

~~~

"Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép,
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég."
/Ákos - Ennyi nem elég/

~~~

"Egyetlen hívó szó elég

Egyetlen elomló alak
A hevült ösztön máris lánggal ég
Egy vétlen mozdulat és a gyöngysor elszakad
Ziháló párnák közt a nász
Tengernyi kéjben fuldokol
Fokozza önmagát a láz
Egy hullámfodor mindent elsodor"
/Ákos - Egyetlen hívó szó elég/

Újra kutyák...

Miután az Úr megteremtette a Kutyát, megsimogatta buksi fejét. A Kutya pedig hálása-kedvesen nyalogatta Teremtője kezét.
- Na, mi az óhajod, Kutya?
- Uram, én bizony Nálad szeretnék lakni az égben és szívesebben itt maradnék a lábtörlődön heverészve.
- Ez bizony lehetetlen...De minek is? Hiszen a tolvasjokat nem teremtettem még meg.
- Mikor fogod megteremteni őket, Uram?
- Azt hiszem sosem. Fáradt vagyok. Ötödik napja dolgozom, itt az ideje, hogy pihenjek. Te lettél, Kutya az én mesterművem. Legjobb lesz, ha most megnyugszom. Nem jó, ha egy művész többet akar, mint amennyire a tehetségéből telik. Ha most tovább kellene teremtenem, biztosan félresikerülne minden. Eridj, Kutya! Eridj és rendezkedjél be a Földön! Menj, élj boldogul!...
A kutya mélyet sóhajtott.
- És mihez kezdjek ott lent, Uram?
- Egyél, igyál, növekedj és szaporodj.
Ám a kutya még nagyobbat sóhajtott.
- Tulajdonképpen mit is akarsz még, Te Kutya?
Uram és teremtőm, mondd, nem jönnél Te le a Földre?
- Dehogyis megyek. Én nem költözhetek oda, csak azért, hogy neked társaságod legyen. Nekem még sok tennivalóm van, idefent. Ez az ég, ezek az angyalok, ezek a csillagok bizony sok gondot okoznak nekem.
A Kutya lehajtotta a fejét, elment, de később visszajött.
- Óh, Uram! Hacsak lenne odalenn valami Hozzád hasonló úr, akkor még volna kedvem lemenni.
- Nincs - mondta az Úr - , Olyasvalaki nincsen ott.
A Kutya alázatosan összehúzta magát egészen kicsire, közelebb kúszott az Úrhoz és kérlelte.
- Ha Te akarnád, édes jó Istenem...ha Te megpróbálnád...
- Lehetetlen - válaszolta az Úr - Én már megalkottam azt, amit akartam. Művemet befejeztem. Nézd, náladnál jobbat már nem tudok teremteni. Ha még valamit kellene teremtenem, érzem a kisujjamban, hogy az félresikerülne.
- Óh, Uram - élénkült fel a Kutya -, nem számít egy cseppet sem, ha félresikerül. Én csak követni akarom őt, amikor megy, és melléje telepednék, amikor lepihen.
Az Úr csodálattal nézett a Kutyára és így szólt hozzá:
- Jól van hát, legyen úgy, ahogy szeretnéd!
Ezzel visszatért műhelyébe és megalkotta az embert.

Jegyzet: Az ember lám, félresikeredett, ahogyan azt előre megmondta az Úr. De mit bánja ezt a Kutya?! Boldogan és hűségesen Szolgál még tökéletlen Emberének is..."

/Marie Noel: A hatodik nap/

- A természetes szeretet, az igazi, az milyen?
- Olyan, mint a levegő. Észrevétlen marad, de nem lehet élni nélküle.
/Kun Erzsébet/ --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymástól azt hisszük boldog talán;
S mosolygunk egy-egy boldog szaván.
Közben nem is vesszük észre;
Hogy könnyek égnek csillogó szemébe.
Legnemesebb gyémánt az,
Mely nem tűr magán karcolást.
Legnemesebb szív az; mely vérzik
Mintsem megsebezzen mást!
Ne lásson a fátyolon át
A kíváncsi tömeg.
De mutasd meg:
Szívnek meghasadni,
Mosolyogva is lehet!!

------------------------------------------------------------------------------------------------

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.....Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz..."

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ákos - Csillagok alatt

"Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben......

....Csillagok alatt alszik a test,
Éget a föld, olyan hideg,
Akár a szegecselt acélfalak,
Fogva tartják az álmaimat.....

....Bárcsak hívnának maguk közé,
Hogy tudnám, hová tartozom!
Társtalanul fekszem az éjben,
Felhő takarja csillagzatom ..."

HIM - Wicked game

World was on fire, no one could save me but you
It's strange what desire will make foolish people do
I'd never dreamed that I'd need somebody like you
And I'd never dreamed that I'd need somebody like you

No, I wanna fall in love
(this world is only gonna break your heart)
No, I wanna fall in love
(this world is only gonna break your heart)
..with you
(this world is only gonna break your heart)

What a wicked game to play
To make me feel this way
What a wicked thing to do
To let me dream of you
What a wicked thing to say
You never felt this way
What a wicked thing you do
To make me dream of you

No, I wanna fall in love
(this world is only gonna break your heart)
No, I wanna fall in love
(this world is only gonna break your heart)
..with you

Az Élet Ajándéka c. könyvből

1.Várok. Nem teszek semmit, csak várok. Állok, egyhelyben állok. várom, hogy teljesüljenek az álmok. Kérek, de rossz helyen állok. Tapasztalom: elég furcsán várok!

Életünk ingoványos szakaszain megállni és várakozni nem egyéb, mint elsüllyedni abban, ami a leginkább nyomaszt!

2. Ami késik, nem múlik, mondták a korabeli bölcs emberek.
Ami késik, nem akkor, mint remélik, de előbb-utóbb beérik!

Már a kifejezésben is benne van: késik! Nem elmarad! Nem marad el végleg! De itt jön a következő nehézség: annyira vágyunk rá, hogy ez a vágy megakadályozza minden más életünkbe jutását! Gondolkozz! Miről is beszéltünk? Arról, hogy késik! Késik, de jön! Késik a másik ember változása, de mégis változik! Mire figyelsz? A késésre, vagy a változásra? Szabadon dönthetsz! De az egyiktől türelmetlen a másiktól nyugodt és békés leszel!

3.Az emberi kapcsolatok alapvető feltétele a tisztelet.
A tisztelet azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a szeretett személy MINDEN jelenlegi tulajdonságát!
Tiszteletben tartani pedig csak úgy lehet, hogy önmagunkat is elfogadjuk, és ennek az elfogadásnak egyenes következménye, hogy nem akarjuk – semmilyen formában – megváltoztatni a másikat (sem)!

Senki sem – még önmagunkat sem – kívánjunk megváltoztatni, mert az úgy tökéletes, ahogyan van!
Minden változik magától!
A mi feladatunk az, hogy ezt a változást hagyjuk!
Hagyni a változást pedig csak egyetlen módon lehet: megnyugszunk!
Megnyugodni pedig így lehet: megpihenünk az elérendő cél által éledő jó érzésben, s engedjük, hogy minden részünket, életünk minden pillanatát átjárja ez a nagyon teljes érzés!