Az Élet Ajándéka c. könyvből

1.Várok. Nem teszek semmit, csak várok. Állok, egyhelyben állok. várom, hogy teljesüljenek az álmok. Kérek, de rossz helyen állok. Tapasztalom: elég furcsán várok!

Életünk ingoványos szakaszain megállni és várakozni nem egyéb, mint elsüllyedni abban, ami a leginkább nyomaszt!

2. Ami késik, nem múlik, mondták a korabeli bölcs emberek.
Ami késik, nem akkor, mint remélik, de előbb-utóbb beérik!

Már a kifejezésben is benne van: késik! Nem elmarad! Nem marad el végleg! De itt jön a következő nehézség: annyira vágyunk rá, hogy ez a vágy megakadályozza minden más életünkbe jutását! Gondolkozz! Miről is beszéltünk? Arról, hogy késik! Késik, de jön! Késik a másik ember változása, de mégis változik! Mire figyelsz? A késésre, vagy a változásra? Szabadon dönthetsz! De az egyiktől türelmetlen a másiktól nyugodt és békés leszel!

3.Az emberi kapcsolatok alapvető feltétele a tisztelet.
A tisztelet azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a szeretett személy MINDEN jelenlegi tulajdonságát!
Tiszteletben tartani pedig csak úgy lehet, hogy önmagunkat is elfogadjuk, és ennek az elfogadásnak egyenes következménye, hogy nem akarjuk – semmilyen formában – megváltoztatni a másikat (sem)!

Senki sem – még önmagunkat sem – kívánjunk megváltoztatni, mert az úgy tökéletes, ahogyan van!
Minden változik magától!
A mi feladatunk az, hogy ezt a változást hagyjuk!
Hagyni a változást pedig csak egyetlen módon lehet: megnyugszunk!
Megnyugodni pedig így lehet: megpihenünk az elérendő cél által éledő jó érzésben, s engedjük, hogy minden részünket, életünk minden pillanatát átjárja ez a nagyon teljes érzés!