Nagy István Attila

Hazugság épül

Hazugság épül hazugságra,
de nem úgy, mint Déva vára,
nem egyetlen éjszaka alatt
omlanak össze a falak,
napokra hetek,
hónapokra évek,
megbicsaklott szenvedélyek
mélyítik egyre a réseket.
Nincsen hit a várba,
talán nem is volt,
csak az elhagyott májusi hold
ragyogtatja fel a szobát,
talán csak a szemek, a vállak,
a szomjat oltó csípő,
a gondolattalan tenyér
s az éjszaka: olyan fehér,
hogy szinte bánt.
A mondatok emlékeznek.
A mozdulatok újra élnek.
Nem egyetlen pillanat alatt,
nem úgy, mint Déva vára,
nem egyetlen éjszaka alatt
omlanak össze a falak.
Fölénk nő a törmelék,
nem látjuk, csak érezzük.

~~~

"Mi kerget ki a lakásból, a városba kóborolni? Rovom az utcákat, egyedül - nem a nyári éjszakához illő megnyugtató léptekkel, hanem lázas sietséggel, hogy eljussak - hová? Sikátorokban járok, benézek kapualjakba, bekémlelek félig elfüggönyözött ablakokon, szeretnék beszélgetni valakivel, és mégis félek találkozni bárkivel. Ki az egyik utcából, be a másikba, a végtelen labirintuson keresztül, nekivetem magam a város neonketrecének. keresek...de mit?"
/Daniel keyes: Virágot Algernonnak/