Kowalsky meg a Vega: Így szép, így jó
http://www.youtube.com/watch?v=1z1GVQy2qiw

Tudom, hogy a szemed most is a szemembe néz
Én odavagyok érted, teljesen kész
Ha Te vagy a legdrágább drágakő benn egy széfben
Én tolvaj vagyok, aki mindenképpen elrabol, Hozzád fér
Mert megvenni nem tud, nincs annyi pénz
Ha fegyver vagy, hadd legyek golyó a tárban
Ha eső vagy, leszek majd egy porszem a sárban

Ha nap vagy, az arcomhoz érjen a fényed
Mindig égjen
És ha vadász leszel, hadd legyek én az a vad,
Aki hiába menekül beléd akad.

Nélküled én sem élhetek,
Nélküled örökre elveszek
Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz
Vidám az arcod, ha nézlek
Vidáman élsz
Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol
Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó

Érzem, hogy a kezed a kezemhez ér
Én olvadok Rajtad, mint tűzön a méz
Ha Te vagy a legfényesebb csillag az égen
Én sötétség leszek majd az éjjeli télben
Hogy átkarolva csak rajtam égjen, a fényed mindig elkísérjen
Ha növény leszel, hadd legyek én az a föld
Amiből a tested formát ölt
De ha szomorú leszel, én a könnycsepp Neked
Az arcodra írom a végzeted
És ha rózsa vagy, én a tövis leszek
Egy ilyen zsiványnak az lesz a legjobb szerep...

Nagy István Attila

Hazugság épül

Hazugság épül hazugságra,
de nem úgy, mint Déva vára,
nem egyetlen éjszaka alatt
omlanak össze a falak,
napokra hetek,
hónapokra évek,
megbicsaklott szenvedélyek
mélyítik egyre a réseket.
Nincsen hit a várba,
talán nem is volt,
csak az elhagyott májusi hold
ragyogtatja fel a szobát,
talán csak a szemek, a vállak,
a szomjat oltó csípő,
a gondolattalan tenyér
s az éjszaka: olyan fehér,
hogy szinte bánt.
A mondatok emlékeznek.
A mozdulatok újra élnek.
Nem egyetlen pillanat alatt,
nem úgy, mint Déva vára,
nem egyetlen éjszaka alatt
omlanak össze a falak.
Fölénk nő a törmelék,
nem látjuk, csak érezzük.

~~~

"Mi kerget ki a lakásból, a városba kóborolni? Rovom az utcákat, egyedül - nem a nyári éjszakához illő megnyugtató léptekkel, hanem lázas sietséggel, hogy eljussak - hová? Sikátorokban járok, benézek kapualjakba, bekémlelek félig elfüggönyözött ablakokon, szeretnék beszélgetni valakivel, és mégis félek találkozni bárkivel. Ki az egyik utcából, be a másikba, a végtelen labirintuson keresztül, nekivetem magam a város neonketrecének. keresek...de mit?"
/Daniel keyes: Virágot Algernonnak/

“Amikor a sok áldásra gondolok, amit kaptam, téged kétszer számollak.” (ír áldás)

Boldog Valentin napot minden látogatónak!

**~~~~~~**
** ** ** ** ** **
** ** ** ** ** **
* ** * ** ** **
* ** * ** **
** ** **
** **
*

"A szerelem számtanában egy meg egy egyenlő a mindennel, és kettőből egy egyenlő a semmivel."
/Mignon McLaughlin/
~~~
"Nem kérdezheted, miért és hogyan, szíved mélyén, a zsigereidben kell érezned, mi a teendő."
/Danielle Steel/
~~~
"Hogyha mozdul,
Bennem rezdül a vágy,
Ezt nem éreztem sohasem még.
Mondd, miért kell,
Hogy mindig
Egyedül őt lássam?"
/Ákos/
~~~
"Leszek neked az égbolt, Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi A testedet csodálni."
/Ákos/
~~~
"Keresek egy tökéletes párnát.
Azt hiszem, valahol a tied mellett van."
/Ashleigh Billiant/
~~~
"Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem.
Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem.
Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...akarom még, el nem engedem..."
/Szabó Lőrinc/
~~~
"Látható-e, mit tesz hozzám éjről éjre az az egyszerű csoda, hogy velem alszik el, mellettem ébred?! Ha ettől megfosztanának, a halálnál rettentőbb történne velem. Nem mondok, nem mondhatok le róla, hacsak nem ő kéri."
/Vavyan Fable/
~~~
"Egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék,
Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással."
/Hiperkarma/
~~~
"Érzem, hogy szeretlek! Te nem érzed? Lehet, hogy csak én érzem, és te nem érzed, hogy igenis szeretlek? Én belegebedek, a szívem hevesebben ver, s te kíméletlenül faggatsz? Hát van őszintébb jele a szeretetnek, mint hogy valaki érzi, hogy szeret?!"
/Müller Péter/
~~~
„Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.”
/Márai Sándor: Az igazi/
~~~
"Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem. . . "
/Nicholas Sparks/
~~~
És végül...:

“Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor “szakítanak”? A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát: két ember elválik egymástól, “szakítanak”, s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt, étersugaraknál finomabb és anyagtalanabb, s mégis valóságos asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket. Elszakad, mert szakítottak, s most már nem tartja őket, a bonyolultan megkötözötteket, semmi. Valahogyan így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi Juliskától. Most bámulnak, az égre, s azt hiszik, a szakítás magánügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami.”

/Ég és Föld/