"Nagyvárosi angyal
Újra téged küldött az Ég
Bár fárad a szárnyad
Tudod, hogy nem pihenhetsz még
Pusztítsd a káoszt
Ez a szerep, amit rádoszt
Minden küldetés és bevetés
Veled az anyagot hívja a szellem
Veled a gazembert hívja a jellem
Veled az igaz hívja a hazugot
Veled a csalót hívja a becsapott
Te vagy a hírnök és te vagy a hír
Az egyetlen, aki ennyit bír
(Egyszerre hírnök és hír)
De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszol
Nagyvárosi angyal
A posztod soha el ne hagyd
Te a magánynak és a fénynek
Katonája vagy
A mukádat végzed
És a munkád végez veled
De jössz majd újra meg újra
Ne feledd
(Jössz majd újra meg újra, ne feledd)"
/Ákos - Nagyvárosi angyal/
~~~"Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis
Kerülöd, mint tűzben a táncot
Az arcon a ráncot nem szaporítom
Mégis a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám!
Van az úgy, hogy bárhogy is várom
A jéghideg ágyon nem jön az álom
Nélküled semmit sem ér ez az élet
A végzet méreg a négyzeten, úgy hiányzol!
ref.:
Jövök, mint egy herceg, aki fehér lovon feszít
Vagy mint egy aranyhal segít
Jövök, mint egy dzsin vagy bármi más
Amit szépnek látsz
Megesik, hogy nézem az arcod
A falhoz vágott képen a rajzot
Minden apró részlet a szívemet késként éri és
Hallom a hangod mindenhol, mert szeretlek!"
/Kowalsky meg a Vega - Herceg fehér lovon/
~~~

"Lehet mindegy hogy mikor jön el
( Nem az igazi ha várod, és itt hagy a busz)
Amit nem tudsz de várod már rég
( Hova futsz)
Mondtad keresni mindig kell
( Az a valami ha a történet végére jutsz)
Ha már nincs senkid, nincs is hol és nincs miért
Te vagy az aki ha vége rám néz(csak nézem a szemed)
Te vagy az aki ha néz, ért...(és tartom a kezed)
Te vagy az aki meglát mert vársz(kimondom a neved)
Te vagy az aki a bajban mellém állsz(mert őrzöm a helyed)"
/Kowalsky meg a Vega - Utolsó tangó/
~~~
"Fekete rúzzsal puha ajkaid még puhítod.
Mesélj, Megváltó mesét!
Te tündöklés-szirmú virág! Mert a holló is madár,
S néha csak ő nem látja így...
Te fénylő gyász-leány!
Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ.
Leplezd magaddal, bújtasd szirmoddal vén tanítód!
S ha kilélegeznéd, én tüdőmbe szívnám a halált!
Ez a legjobb jó, s ha már mindenképp elveszünk,
Legyen meg így! Te varjú-lelkű nő, Te mennyből
Hulló eső!
Én így kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá!
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ!
De ettől a világ, de ettől a világ...
...Tőled áll a világ...!"
/Eleven Hold - Fekete Anemona/