2011. augusztus 15., hétfő

...és a jelenről

Török-Zselenszky Tamás: Annyira nagyon



Ez a perc még kell;
az úgy már pont elég,
hogy széppé váljon egy teljes év.

Egy rövid nap, akár az egész lét; s alkony után,
minden napom újra álmodnám
veled.

Az ébredést is áldanám, hisz ott lennél;
gyönyörködve nézném, ahogy öltöznél,
hogy "Bújj vissza!" - kérném, ó.

Te indulnál, de majszolnád a biggyedt szám;
kérdeznéd, hogy szép vagy-e, s én mondanám:
"Hát a világon a legszebb!"

A múltról


Török-Zselenszky Tamás: Mellőled




Most látható hangok játszank a hallható fénnyel
S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én

Gyenge szóvicc az élet, harsog keserűn, erre én meg
Nagy zöld mosollyal rólad mesélek, kicsi hibám
Elgereblyéztem rég a múltunk bizarr fekhelyét
Nincs már ott virág, így a hiány emlékeztet rád

De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel
S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én

Ó, hát simán kibírom, majd ugyanaz, csak más néven írom
És tudod, kívánom, hogy mocskosul marjon, ha kellenék

Úgy tiszta az idő, a pokol is jól kivehető
Ha a romjaimra állsz, úgy biztos, elég mélyre látsz

De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel
S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én

2011. augusztus 14., vasárnap

Az elmúlásról

Török-Zselenszky Tamás: Hajamban tollal




A falvak fényei az ablakból...
Álljunk meg, szálljunk ki, rohanjunk tüzeket gyújtani!
Hisz' csípős az est, hajnalra köd lesz és a vadludakkal
elszállt rég Nagyanyó is...
És még hányan elmentek, csak úgy meztelenül.
Így jöttél Te is a tűzből, és ugyanígy mész majd el.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül, csúnyán, könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt.

A környék falvainak fényeivel táncolok.
Most valahol Te is elalszol, ajkad álmokat majszol.
De Én is hálás vagyok az otthonomért,
Hisz' csípős az est, hajnalra köd lesz, és a vadludakkal elszállt rég Nagyanyó is...
És még hányan elmennek, Ők is meztelenül.
Így jöttem Én is a tűzből, és ugyanígy megyek el.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül, csúnyán,
könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt.
A tűz és az éj között félúton és még mindig meztelenül, kívül még piszkosan, rengeteg zajjal, de belül már tisztábban egy picit.