"Van, aki azt mondja: szeret,

De szíve már messze jár.
Van, akinek szívében nincs felelet
És egész lénye csak rád vár!
Van, aki nem mondja: szeret

Mégis ott van veled!"


"Fájdalmamban önmagamba marok,
Fájdalmamban másoknak ártok,
Közben majd belehalok,
De mit tehetnék: ártok és harapok!
Marok, de hiába, nem szabadulok.
Nyakamon szorul a hurok, nem szabadulok.

Haragom hagyjam szabadon?
Szemem nyugtassam „más tájakon”?

Nem tudom!
De szívemben csitul haragom.
Szív csendül szavamon,
Távol már haragom."


"Mily kínokat képes az ember teremteni,
Mily kínokat tud
Kusza gondolatai miatt kiállni.
Mennyi mindenből képes magát kirekeszteni,
Mennyi téves gondolattal,
Elmélettel nem tud leállni.

A gondolat lehet mégis jó,
A gondolatnak mégis van értelme,
Elgondolkodtató…"


"ÁLMAIDRÓL lemondani?
Lehetetlen vállalkozás!!!
Eltemetheted!
Miért ne tehetnéd?
De kérdem én, örömmel temeted el ÉLŐ, örömmel teli álmaidat?
Eltemetheted, mindent megtehetsz, hogy elfelejtsd, de jusson eszedbe, emlékezz!
Éjszakánként, gyenge pillanataidban visszatér, és újra ÉLETET követel magának!

Amikor pillanatnyilag nem tudsz mit kezdeni álmaiddal, tedd félre azokat, engedd el őket, vegyél fel helyettük másikat! Ezzel teremts lehetőséget arra, hogy később, egy későbbi időben teljesüljön!
Nem féletlenül ébredt benne az az álom!
Értelme van a megvalósulásnak, de engedd saját útját járni!"

Az Élet Ajándéka c. könyvből...

"Kérdés, kísértés és titok.Én azt várom: valaki majd Hívni fog S édes, meleg szájjal Sugja meg majd, hogy ki vagyok."/Ady Endre/

"Az emberi lélek, különösképp a gyermeki lélek, kúthoz hasonlatos: édes vízzel teli, mélységes mély kúthoz. S ha valamely gondolat túlságosan kellemetlen valaki számára, azt dobozba zárva lelke kútjának mélyébe veti. Vár, míg meghallja a csobbanást... s a doboz eltűnik. Bizonyos szempontból legalábbis - mert igazában nem tűnik el soha. (...) A legmélyebb kútnak is van feneke, ahol az efféle dobozok megpihennek. Hogy nem látszanak, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek (...) a gonoszság, a rémület e zárványai rothadásnak indulhatnak a mélyben, s idővel a legtisztább vizet is megmérgezhetik."

/Stephen King/

~~~

"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek."
/Márai Sándor/

~~~

"Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny."

~~~

"Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom,hova tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz!
Mindent tudok rólad,kedvesem,
nem vagyok kém,csak szeretlek!"
/Jim Morrison/

(L) Bullet for my Valentine: The end (L)

"Your hair reminds me of a time when we once were
Your fingernails that marked my back now rot in earth
The sheets we slept in blew away and now the storm is over
The taste of you inside my mouth remains but still I'm hearing

There's no love everybody's crying
There's no truth everyone's misguided

And now the end is here
There's no more pills to swallow
The bitter taste I feel won't lead me to tomorrow

Your scent reminds me of a place we used to go
The kisses placed upon my neck show signs of no return
The bed we "fucked" in smells the same and now the stench is fading
The taste of you inside my mouth remains but still I'm hearing

There's no love
Everybody's crying
There's no truth
Everyone's misguided

And now the end is here
There's no more pills to swallow
The bitter taste I feel
Won't lead me to tomorrow

Cries for anger, lies for power
Fighting for nothing is what you were born for
Cries for anger, lies for power
Fighting for nothing is what you were born for."

http://www.youtube.com/watch?v=sYAAskL9cJs

"Az utcában azt mondták róla, hogy ennek a nőnek nincs szíve, és ami igaz, senkije se volt, aki utánanézett volna a szívének." /Émile Ajar/

"Mikor elnémul megkínzott szíved,
eléd teszik a nagy kérdőívet.

Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
a láthatatlan jegyző jegyzi majd.

Mit fogsz felelni, mert felelni kell!
Az életedet hol hibáztad el?

Hol kanyarodtál balra jobb helyett?
Felelj! Tudod az átkozott helyet?

Ha menned adná isteni csoda,
Mondd:visszamennél mégegyszer oda?

Veszett fejszének hajszolva nyelét,
az út robotját újra kezdenéd?

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
megfutni mernél még egy maratont?

Mind az mi hitvány, hazug és hamis,
végigcsinálnád, mondd másodszor is?

Miért? Miért? Új célokért? Avagy,
azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy?

Hogy elfelejtve minden régi kint,
rimántkodhass és harcolhass megint?

Ezért a díjúl zsugorin kimért,
keserves, édes pici életért?"

~~~

"Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek."
/Gabriel García Márquez/

~~~

"Lehetsz a lehető legmélyebben, fordulhat ki az életed tövestül a sarkából, a világ meg se moccan, marad rezzenetlenül az, ami volt. És persze forog tovább. Gond nélkül."
/L.K.H./

~~~

"Nem álmodozhatunk többé beton-paradicsomokról, ahol gépzenére andalog az akkordmunka utáni szabadidőben egy félhülyére civilizált, képes újságok műveltségi szintjére nevelt, családokban is elbújtatott önkéntes titkos rendőrök által ellenőrzött és megfélemlített, igazi és bátor élvezetekre képtelen, szórakozásra örökké éhes, félművelt, indulatait olcsó bódítószerekkel közömbösítő társadalom."
/Márai Sándor/

"Mivel szegény vagyok, álmom van csupán,Álmaim lábad elé terítem Finoman lépj, álmaimon gázolsz."/William Butler Yeats/

"Úgy érezte, valami kiterebélyesedik, szétárad benne, melegen, lágyan és parttalanul, és ez a valami számtalan kézzel húzza le magához; hirtelen elviselhetetlennek érezte, hogy így álljanak itt egymás mellett, talpuk keskeny síkján egyensúlyozva, nevetségesen felegyenesedve, ahelyett, hogy mindent feledve leroskadnának, és engednének végre bőrük zokogó kívánságának, annak, ami régmúlt évezredek mélyéből szólítja őket, onnan, ahol még nem volt semmi, sem gondolat, sem kérdés, sem kín, sem kétely - csak a vér sötét boldogsága létezett."

/Erich Maria Remarque/

~~~

"Úgy teszek, mintha élnék,
Pedig csak egy baba vagyok
a polcon ülve, szép ruhában,
üres szemmel, merev háttal,
érzéketlen mosolygással,
a távolba révedve lebénultan figyelek,
és jöttödre porcelánszívem megremeg"

~~~

S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem "másféle", ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló.
/Márai Sándor/